Budapesten több, mint 150.000 hallgató tanul a felsőoktatásban, nagy részük vidéki vagy külföldi, ám mindössze 14 000 kollégiumi férőhely áll a rendelkezésükre. Ez a szociálisan rászoruló hallgatók számánál is jóval kevesebb, emiatt vannak, akik a lakhatás megoldatlansága miatt szorulnak ki a felsőoktatásból. A kollégiumi épületek átlagéletkora 56 év, a férőhelyek mindössze 23 százaléka felel meg a nemzetközi minőségi követelményeknek, 74 százalékuk felújításra szorul.
Az elszomorító adatok mögött nemcsak az sejlik fel, hogy Budapest már akkor elveszíti jövőbeli értelmiségét, amikor azok elkezdik tanulmányaikat, hanem az is, hogy mindez komoly keresletet jelent az albérleti piacon, és felhajtja az árakat.
Az állam korábban már felismerte, hogy a helyzet megoldásért kiált, ezért jött létre 2017–2022 között a Déli Városkapu – Diákváros projekt, amely a IX. kerületben egy új, minden szempontból korszerű városrészben biztosított volna elhelyezést több ezer hallgatónak. Ehelyett a területet a kínai Fudan Egyetem kezére akarták adni, amiről azóta sem hallani, így aztán rozsdaövezetként rohad tovább.
A felsőoktatási hallgatók lakhatási helyzetének javítására többlépcsős programot indítunk, célunk, hogy az évtized végéig az egyetemekkel együttműködésben 10.000-rel növeljük a férőhelyek számát:
Első lépésként a meglévő fővárosi ingatlanállomány hasznosításával, épületek felújításával nyújtunk támogatott, az albérleteknél kedvezőbb árú lakhatást. Nem adjuk el az elhíresült kelenföldi kollégiumépületet, sőt az lehet a program első eleme.
A következőkben tárgyalunk a kormánnyal a Diákváros projekt felélesztése érdekében, amely teljes értékű, differenciált megoldást nyújthat a szinte díjmentes kollégiumoktól az igényes diáklakásokig.
