A külső kerületekben szétnézve szinte bárhol a szemünk elé tolakodik a magas távvezetékoszlopok és a légkábelek látványa. A közép-európai nagyvárosokhoz képest példátlan mértékű légvezeték-hálózat fonja be Budapestet: Németországban a villamos hálózat 80 százaléka föld alatti, míg Magyarországon mindössze 10 százalék az arányuk. A távvezetékek az elektroszmog mellett vizuálisan is romboló hatásúak, nyomvonalaik számos zöldterületen akadályozzák a barátságosabb, vonzóbb környezet megteremtését.
A város terjeszkedése során, még a rendszerváltás előtt légvezetékekkel „szennyezett” városrészekben ezért föld alá helyezzük (illetve helyeztetjük) a nagyfeszültségű elektromos vezetékeket. Így fellélegezhetnek a lakótelepeken – például a Havannán vagy Kőbánya-Újhegyen élők –, valamint a különféle zöldfolyosókat szabadidős célra használók, például a Rákos-patak vagy az Aranyhegyi-patak mentén. Ilyen programok egyébként Magyarországon is sikerrel folynak, például az Észak-budai Tájvédelmi Körzetben, és műszakilag rutinbeavatkozásnak számítanak.
A programot lehetőleg útfelújítással, parkosítással, patakrevitalizációval kötjük össze, hogy a lakókörnyezet minőségét átfogóan javítsuk. Ezáltal nemcsak a városkép javul, de a környező ingatlanok értéke is növekszik.
Első lépésként kezdeményezzük a villamosenergia-törvény módosítását: bizonyos laksűrűség mellett legyen kötelező az infrastruktúrát a föld alá vinni; a közműcégek ezáltal motiválhatók a további cselekvésre. Azonosítjuk a legsúlyosabban „vezetékszennyezett” budapesti városrészeket, és a szolgáltatókkal összefogva komplex beruházásokat hajtunk végre.
