A Liszt Ferenc Budapest Nemzetközi Repülőtér tavalyi 14,7 milliós utasforgalmával az egyetlen olyan komoly európai légikikötő (Dublint leszámítva), amelyik semmilyen kötöttpályás kapcsolattal nem rendelkezik. Az utasok negyede ráadásul olyan európai célpontokról érkezik, amelyek vasúttal is elérhető távolságban vannak, így ők nemcsak a repülőtéri gyorsforgalmi úton és a 100E buszon növelik a zsúfoltságot, hanem Európa légterét is fölöslegesen szennyezik. Ezért is fontos a Bécs, Pozsony, Prága, Varsó, Zágráb, Erdély és Bukarest felé vezető vasútvonalak fejlesztése Budapest számára.
Mindeközben két kormányzati ciklus óta építésre készen hevernek a fiókban a Kőbánya-Kispest és Monor között építendő, a repülőtér 2-es terminálját felfűző új vasúti fővonal tervei. A kormány az elmúlt éveket arra pazarolta, hogy a repülőtér felvásárlására várjon, ahonnan most nem is a belvárosba, hanem a dubaji befektetőnek odaígért rákosrendezői ingatlanfejlesztéshez akar vasutat építeni.
Pedig az új vasútvonal a Szolnok és Cegléd felől érkező elővárosi ingázókat, a XVIII. kerület lakóit és a repülőtér utasait egyszerre szolgálná, hiszen a Liszt Ferenc repülőtérről mindössze 20 perc alatt lehetne eljutni a Nyugati pályaudvarra vagy Kelenföldre. Csökkentené a zsúfoltságot a délkeleti agglomerációból bevezető utakon, és új lehetőségeket nyitna meg a XVIII. kerületben élőknek az elővárosi vonatok sűrítésével.
Bármit tervez is a kormány a reptérrel, a Főváros a repülőtér tekintetében megkerülhetetlen.
Ezért azt fogjuk előírni a mindenkori repülőtér-üzemeltető számára, hogy csak akkor kezdhet új terminálépületet építeni, ha már elkezdődött a repülőtéri vasút építése, ahonnan a vonatok útja nem Rákosrendezőre, hanem a belvárosba és a Déli körvasúton át Budára vezet.
