Egy utas azt írja: „napi szintem közlekedem busszal, és a Combinóval, reggel borzasztó állapotok, szag, piszok, ordibálás.”
Egy másik utas tapasztalatai: „kosz, büdös, hangzavar, tülekedés, ez mindennapos. Szeretem a budapesti közlekedést! Viszont nagyon meg kell gondolni, hova, mikor száll fel az ember, és leül-e. Hajléktalanok utaznak a metrón oda-vissza, ott alszanak, sajnos büdösek, hugyosak. Őrjöngő ember futkos a buszon fel-alá! Pisiszagot árasztó utas ül az ajtó mellett. Ezek mindennaposak.”
Egy ellenőr tapasztalata: „a szociális háló tönkretétele után a járművek lettek az éjjeli és téli szállások. Fertő. Sokféle ember van: hajléktalan, jegy nélküli renitens, és az, aki azt mondja: azért sem veszek jegyet, mert büdös, koszos a jármű.”
Egy másik így látja a helyzetet: „nagyon sok ittas, drogos szemèllyel találkozom. Nagyon nehéz őket kezelni, mert agresszívak és olyankor a kollégán kívül egy hatósági szerv sincsen mellettünk.”
Egy anyukától is érkezett panasz: „többször előfordult, hogy agresszív, ittas vagy bedrogozott, szakadt kinézetű emberek pénzt követeltek az 1-es villamoson. A kisfiammal utaztam, hozzám is odajöttek. Nagyon rémisztő volt, nem tudtam, hogy behúznak-e nekem egyet a fiam szeme láttára, vagy megúszom. Gondolkodtam, hogy az utasok közt lesz-e valaki, aki megvéd. Végül nagy nehezen leszálltak. Egyéb járatokon is rendszeres a randalírozás, vagy az, hogy hajléktalanok összepisilik az ülést. Ha ez nem változik, visszaülök az autóba.”
Van, aki már évek óta elkerüli a BKV használatát a hajléktalanok miatt. Azt írta: „sokan koszosak, büdösek, tisztelet a kivételnek. Szerintem nekem is járna annyi empátia, hogy ezt ne kelljen elviselnem, fejtetűt is sikerült beszereznem már a járatokon.”
Egy fiatal lány azt írta: „edzésre igyekeztem, s az egyik, magasabban lévő ülésen ültem a 4-es 6-os villamoson, mikor egy „úriember” a combomnak dörgölőzött. Először naivan azt hittem, a villamos imbolygásának köszönhető, véletlenül történt. Majd ez megismétlődött. Nem volt véletlen. Felpattantam, fogtam a táskámat és az egyéb cuccaimat, ennek hatására az illető elszelelt, szerintem nem volt róla meggyőződve, hogy nem ütöm meg a táskámmal. Nem tettem, sajnáltam volna a táskát. Én még megvédem magam, de mi van hasonló szituációban egy gyerekkel, vagy egy időssel? Dühösen meséltem a történetet az edzésen, erre “megnyugtattak”, hogy ez ott mindennapos eset.”
Egy nagyszülő is a tapasztalatai alapján támogatja a BKK-rendészet létrehozását: „naponta kétszeri átszállással közlekedem unokámért. Koszosan, munkásruhában, étellel, kávéval szállnak fel. Vannak, akik cigarettáznak is a busz hátsó részében, vagy a metrón, ezért kéne több ellenőrzés.”
Egy utas a számára felkavaró esetről számolt be: „múlt szombat este 21:30 körül szálltam fel az 5-ös buszra a XV. kerületben, az Opál utcánál. Felszállt két hölgy, Zugló vasútállomásig vagy a Keletiig végigordítozták egymással az utat. Az egyikük először a buszsofőrnek és az utasoknak ordított, hogy a másik nő alkoholista, és hogy szállítsák le a buszról. Utána a másik nő arcába ordította, hogy hagyja őt békén, takarodjon. A másik nő ennek ellenére árnyékként követte, majd sírva, hangosan közölte vele, hogy öngyilkos lesz, ha az a nő elhagyja. Bár fizikai erőszak nem történt, de lelkileg felkavaró eseménynek kényszerültünk a tanúi lenni. Sem az utasoknak, sem a sofőrnek nem volt kihez fordulni segítségért. Mindenki próbált összekuporodni az ülésén, és reméltük, hogy minél előbb leszállnak. Sajnos ilyen esetek gyakoriak, és riasztó hatással vannak a tömegközlekedőkre.”
A petíció egyik aláírója így foglalta össze a tapasztalatait: „mindennapos probléma, hogy a közösségi közlekedés során inzultálják az utasokat. Nem a hajléktalan státusza a lényeg, hiszen lehet ápolt és kulturáltan viselkedő az is akinek egyébként nincs otthona. A problémát jellemzően egyébként is azok jelentik, akik részegen, bedrogozva, stb. kötekszenek és félelmet keltően viselkednek. Ma a fővárosban ez a legmeghatározóbb probléma a közbiztonságot érintően. A közösségi közlekedés frekventált közterületi csomópontjait (pl. aluljárókat) is ide kell érteni, nem csak a járműveket. A BKK rendészet nagyszerű ötlet, a törvényi keretei biztosítottak, csak politikai szándék és pénz kell hozzá. Remélem meg fog valósulni!”
Nem könnyű elfelejteni, ha leköpik az embert – erről szól az alábbi történet: „a hármas villamoson utazni szokott egy asszony, aki ha felszáll akkor a legtöbb utas jó messzire elmegy tőle. Általában hangosan káromkodik, átkokat szór az utasokra vagy csak artikulálatlanul ordítozik. A Terebesi utcánál szokott felszállni, az erdőben lakik. Az is sokszor előfordul, hogy nagyokat köp a földre, de néha embereket is leköp. Egyszer, amikor sok ember utazott, és nem tudtam távol menni tőle, engem is leköpött, kevés undorítóbb dolgot tudok elképzelni.”
Egy sok járatot igénybe vevő utas beszámolója: „minősíthetetlen állapotok uralkodnak a legtöbb járaton, példaként: 1, 2B, 3, 4, 5, 6, 7, 8E, 9, 14, 23, 24, 28, 32, 37, 37A, 62, 62A, 70, 73, 74, 78, 80, 80A, 83, 95, 99 (ezeket használom). Drogos, részeg, kötekedő, hajléktalan utasok teszik elviselhetetlenné a közlekedést. A BKK ellenőrei tehetetlenek. Budapesten ma – elsősorban a belvárosban – kellemetlen, stresszes es veszélyes tömegközlekedni.”
Akad, aki más országokkal hasonlítja össze a fővárost: „ritkán utazom tömegközlekedéssel, ha tehetem kihagyom. Sokat járok külföldön, van összehasonlítási alapom. Egyáltalán nem érzi magát az ember biztonságban, és nem utaznak az emberek nyugodtan itthon, mindenki éberen figyel, hol egy részeg, hol egy szemtelen, fiatal csürhe. Ilyenkor nincs kitől segítséget kérni vagy várni. Szükséges lenne a biztonság folyamatos ellenőrzése. Nyugodtabban tömegközlekednénk.”
Megdöbbentő esetet mesélt el valaki a nagykörúti villamosról: „a 4-6-os villamoson történt pár hónapja a reggeli csúcsforgalomban, hogy amint kinyílt az ajtó, az a kép tárult elém, hogy egy férfi fekszik a földön keresztben az ajtó előtt. Felszállni és a villamos ezen szakaszán átsétálni úgy lehetett, hogy átléped a férfit, amit az emberek vonakodva végül megtettek. Sokan nézelődtek, hogy mi lehet a baja, de egyértelművé vált, hogy nincs egészségügyi vészhelyzet, csupán egy elképesztően illuminált állapotú egyén alszik ott.”
Az áldatlan higiéniai állapotokról ír egy másik utas: „mindig koszosak, van, hogy vizelettől, ürüléktől bűzlenek az ülések. Sokszor igénytelen, hajléktalan, részeg emberek utaznak jegy nélkül, és tőlünk elvárják, hogy érvényes jegyünk legyen a higiéniailag nem megfelelő járatokon.”
A feszült hangulatú utazásairól osztotta meg tapasztalatait egy másik: „nagyon sok esetben, rossz a járművek műszaki, tisztasági állapota. A járművet szinte bármire használó utazóközönség miatt állandó készültségben kell lenni, figyelni, melyik agyatlan mikor mit fog csinálni.”
Aki sokszor utazik este, így látja a helyzetet: „rendszeres élményem a műtermemből hazautazás során, hogy bűzlő, alvó csövesek vannak a villamoson, az utasok a bűz forrásától távolabb összezsúfolódva kénytelenek utazni. A Széll Kálmán téri végállomáson legtöbbször fennmaradnak a kocsiban, a szerencsétlen villamosvezetőnek kell valahogyan lezavarnia őket.”
Egy trolivezetőnő nap mint nap átél hasonlókat: „egyszer a megállóba érve láttam, hogy fura alakok várnak. Jegyet, bérletet kértem, mintha meg sem hallották volna. Másodszor sem. Harmadszori felszólításra egyikük pénzt vágott a fülkémhez, ketten is megpróbáltak leköpni, az egyiknek sikerült is. A BKK-val egyeztetve leszállítottam az utasokat. A BKK nem küldött helyszínelőt, telefonon hívtam a rendőrséget, de ők nem jöttek ki hozzám. Ezután visszavittem a járművet, és elmentem a rendőrkapitányságra följelentést tenni. Szerintem naponta történik ilyesmi, csak szőnyeg alá vannak söpörve. Volt olyan esetem is, amikor a mögém leülő utas annyira büdös volt, hogy nem tudtam vezetni. Ez is napi probléma.”
Egy másik trolibuszsofőrt is ért már komoly atrocitás, amiben magára maradt: „néhány hete kötekedni, lökdösődni kezdtek az utasok. Én megálltam, erre elkezdték a járművet ütlegelni. Kiléptem a fülkéből, engem is lökdösni kezdtek. Rájuk szóltam, hogy fejezzék be. Továbbra is agresszívan léptek föl, felém ütöttek ököllel, próbáltak föllökni. Hívtam a 112-t, azt mondták, hogy elindulnak a helyszínre. De 25 percig nem érkeztek meg. Csak a második hívás után jöttek ki, pedig csupán néhány sarokra volt oda a kapitányság. Természetesen a balhés társaság addigra elment. A kollégák rengeteg atrocitást nyelnek le. Az egyik ok, hogy a kivizsgálás rengeteg adminisztrációval jár, a kollégák inkább nem fognak bele. Jó lenne, ha lenne egy olyan szervezet, amely ilyenkor ki tud vonulni, mert a rendőrség a kapacitás hiány miatt sokszor nem foglalkozik a kisebb ügyekkel.”
